Amikor az elsők budapesti borbárok nyitottak, mindenki örült, hiszen hiánypótló szerepet töltöttek be akkoriban, és minden borkedvelő megváltóként várta őket. Aztán újabbak és újabbak követték az úttörőket, a magyar borkultúra és a közösségi borfogyasztás örvendetes fejlődésének állomásaiként.
Ha ma ránézünk a város borkulturális térképére, akkor már legalább két tucatot össze tudunk számolni. De vajon van-e ennyire kereslet, meg tud-e élni ennyi borbár, vagy mondjuk inkább, boros profilú hely a piacon, milyen közönséget céloznak, milyen kínálattal, egyáltalán különböznek-e ezek egymástól, és ha igen akkor miben?
Ilyen és hasonló kérdések fordultak meg fejünkben, amikor elhatároztuk, hogy néhány előre fixált kritérium mentén nekiállunk jó néhány boros helyet kicsit jobban megvizsgálni, túllépve azon, hogy beülünk borozgatni és beszélgetni. Ez persze hetekig el fog tartani, de mi kitartóak leszünk. Előre bocsájtom, hogy mindenhova biztos nem jutunk el, de igyekszünk minél nagyobbat meríteni, minél több helyet meglátogatni, koncentrálva az újonnan nyitottakra is és a már évek óta nagyon menőkre szintúgy. Nem célunk köztük a sorrend felállítása, a melyik jobb és miért megállapítások megtétele. Pusztán csak ugyanazon kritérium mentén vizsgáljuk őket, és persze a saját szubjektív véleményalkotás sem maradhat el.
Holnap kezdünk is az elsővel, amely nem más, mint a közelmúltban nyitott Nullhetvenöt lesz!
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
