Olaszrizling szerintünk 2015
A hatodik „Olaszrizling Szerintünk” pénteki borászvacsorájára újra megtelt a Borterasz. Persze nem csak a téma miatt. Valamiért szeretünk együtt lenni, és gondolhat bárki bármit, nem a konkurenciát látjuk egymásban.
Ugyanazokat az értékeket valljuk, ugyanazokban a dolgokban hiszünk, és az előző öt alkalommal nagyon sokat tanultunk egymástól. Természetesen recepteket nem lehet átadni vagy átvenni. Stílusban, a fontosnak tartott dolgok sorrendjében azonban tagadhatatlan a kölcsönhatás az első, 2010-es csopaki találkozó óta.
Talán az együttgondolkodásnak ezek az alkalmai is hozzájárultak ahhoz, hogy most – sokszor saját magunkat is meglepő módon –, ebben a csapadékos, párás, gombabetegségekkel terhelt évjáratban, amikor a vegetációs időszakban az ország legnagyobb részén a szokásos csapadék két-háromszorosa hullott le, élvezetes és tartalmas olaszrizlingeket ihattunk, köztük néhány kiemelkedő tétellel.
Bizonyított persze a fajta is. Megértettük, hogy miért tartották ennyire fontosnak eleink. Jó évjáratokban alkalmas volt arra, hogy nagy, karakteres, jól érlelhető borokat adjon, és a krízisévekben, ha csökkenő mennyiségekkel is, de megbízhatóan eltartotta a gazdáját. Egy olyan évjáratban is, amikor a sokkal divatosabb világfajták vagy a régi, sokat emlegetett, de méltán elfelejtett autochton fajták sora ugyanakkor csődöt mondott.
Az évjárat közös tapasztalata az volt, hogy soha nem dolgoztunk még ilyen sokat ilyen kevésért.
A szombati sétáló kóstoló jegyei hetekkel korábban elkeltek. A vendégek keveset kóstoltak a 14-es tételekből, amelyek zöme még hordóban érik. Legtöbben korábbi nagy évjáratok borait mutattuk be ezen a napsütéses délutánon a balatoni panoráma háttere előtt. 2006-os Szent Ilonát, 2008-as Bussayt, 2011-es Riválist és Siralomvágót, Öreghegyet, Négyhegyet és Banyászót. Azt mutatták, amiről a fajta híveit már nem kell meggyőzni. Komplexitást, helyi karaktereket, eleganciát és könnyedséget.
Aki a hetven megkóstolt tételt követően még kedvet és erőt érzett magában, az Füreden „after-partyzhatott” hajnalig a Kredencben, a Borgalériában és a Figula Borbárban.
Vasárnap a „Stílusos Vidéki Éttermiség” négy séfje a Mangából, a Walterből, a Chiantiból és a Baricskából nagy ebédet sütött-főzött azoknak, aki befértek a Borteraszra.
Ki mondta, hogy ősszel és télen unalmas a Balaton?
Eleinte magam is mazochizmusnak véltem, hogy egy téli estén a Balaton mellett összejöjjön harmincöt borosgazda a Kárpát-medencéből, és mindegyikük 2014-es olaszrizlinget tegyen az asztalra. Abban viszont biztos voltam, hogy mostanában mindannyiunkat ez az elátkozott évjárat foglalkoztat, és mind abban reménykedünk, hogy idén mi fogunk egyedül élvezhető borokat palackba tölteni.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
