Az éves ciklus a szőlőben

A szőlő életének nagyon jól definiálható szakaszai vannak ugyan, de az éves munkatervet nem csak ez befolyásolja.
 

A szakaszolás a következő:
– rügyfakadás

– hajtásnövekedés

– virágzás

– zöld bogyók kifejlődése

– termés érése

– hajtások érése

– lombhullás

 

Az ültetvényeken végzett munka a talaj folyamatos „karbantartását” is jelenti. Ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, hogy egy-egy évjárat minőségét már a metszéssel tudjuk alakítani, így valójában soha nem állhat meg a munka a szőlőben. A talaj, a tőkék, a támrendszer ellenőrzése, ha szükséges a tőkepótlás folyamatos készenlétet jelent.

 

Minden gazdának saját naptára van, ami aszerint változik, hogy a világ melyik táján vagyunk, milyen gazdasági keretek között termesztik a szőlőt, és milyen minőségű bort készítenek. Az alapvető tennivalók mindenütt megvannak, azokon változtatni nem igazán lehet. A termőhelyi sajátságok (klíma, domborzati viszonyok stb.) befolyásolják a munkákat, de jobbára csak a megoldás módját és nem magát a tevékenységet. Európa átlagosnak mondható borvidékein október-november a szőlészeti munkák kezdetének ideje. A déli féltekén a szüret januárban kezdődik és áprilisban vagy májusban fejeződik be. Akárhol is vagyunk, a szőlősgazda számára az „új esztendő” a szüret után közvetlenül köszönt be.

 

 

 

 

Elkezdődik a fő metszési időszak, bár Európában ezt hagyományosan csak a szőlősgazdák védőszentje, Szent Vince napja (január 22.) után szabad megkezdeni. A metszés a legnagyobb szakértelmet követelő munka, és nem végezhető mechanikusan. Minden egyes tőkét önállóan kell kezelni, amihez elengedhetetlen, hogy a metszést végző szakembe ismerje a tőke igényeit.

Folytatódik a metszés. 

 

A metszés befejeződött, megtörtént a (mű)trágyázás, a szőlő nedvkeringése fokozódik, és az új hajtások első jegyei már láthatóvá válnak. Az új tőkék oltása is márciusban történik. Gyakorta válik szükségessé az atkák elleni védekezés.

 

Kitakarják a tőkéket, és megkapálják a területet. Az adott évi termést adó vesszőt az alsó kordonhoz erősítik. Megtörténik a rügyfakadás; a rügyekből lesznek majd új hajtások. A rügyek igen fagyérzékenyek, ezért óvni kell őket a tavaszi fagyoktól. Az oltványiskolából származó és az előző évben oltott új tőkéket elültetik. Ezek lehetnek teljesen új ültetvények, de lehetnek egy-egy sorban szükségessé vált pótlások is.

 

Megtörténnek az első kártevők és gombabetegségek elleni permetezések. Az idegen sarjakat el kell távolítani a tőkéről, és a növekvő új hajtásokat a vízszintes drótokra kell felvezetni. Ez elősegíti, hogy a napsütés elérje a fejlődő fürtöket. Ha gépi művelés alatt van a terület, akkor a gépek számára is helyet kell biztosítani. A hajtások észrevehető növekedésnek indulnak. Az első levelek megjelennek a tőkén és a hajtások vesszővé alakulási folyamata is megindul. A frissen beoltott tőkék ültetése az oltványiskolában szintén májusi feladat.

 

A hajtások igazgatása tovább folytatódik: az ágakat a vízszintes dróthoz/támrendszerhez kötözik. Az első kritikus időszak a virágzás a szőlő életében. Ennek kora nyáron kell megtörténnie. A Kárpát-medencében hagyományosan a szüretre kb. 100-120 nappal ezt követően kerül sor. A virágzás után a hajtásokon megjelenik a gyümölcskezdemény. Ideális helyzetben ez elég gyorsan, körülbelül egy hét alatt lezajlik, de rossz időjárás esetén 3 hét is lehet, ami módosíthatja a szüret időpontját is. A gyümölcs megjelenése az első olyan pillanat, amikor nagyjából meg lehet becsülni a várható terméshozamot. A permetezés/növényvédelem folytatódik.

 

A hajtások kötözése folytatódik. A hajtások csúcsát (általában) levágják, hogy a tápanyagbevitelt a szőlőfürtökre koncentrálják. A fölöslegesnek ítélt fürtöket leszedi a gazda, így biztosítva a hozamkorlátozást (zöldszüret). A növény ugrásszerű növekedésnek indul, bár a bogyók még aprók. A betegségek elleni védekezés – ha szükséges – permetezéssel folytatódik.

 

Ez az év legnyugodtabb időszaka, mivel a permetezést a szüret előtt egy hónappal már abba kell hagyni. Némi lombritkítás még folyik, de a fő feladat a felkészülés a szüretre: a présház és az összes felszerelés megtisztítása van soron. A hónap első felében a szőlő színe változni kezd – ezt a folyamatot nevezzük zsendülésnek. A bogyók az éréssel duzzadnak.

 

A szüretre való végső felkészülés folytatódik, a gépeket, tároló és erjesztő edényzetet, berendezéseket megtisztították, és elvégzik a szükséges javításokat is. A szőlő cukor- és savtartalmát folyamatosan elemzik. De azért is tesztelik a gyümölcsöt, hogy nyomon követhessék az ízjegyek fejlődését, valamint a savak és a cserzőanyag érettségét. A szüret ideje akkor jön el, amikor a szőlő fenolosan érett. Ez a bogyókban lévő cukor- és savtartalom mellett a ph-értékének nyomon követését is jelenti. Az érési folyamat során a bogyóban a cukortaralom nő, a savtartalom csökken. Nagyon extrém időjárási viszonyok esetén azonban a már elért cukortartalom csökkenhet, a gyümölcshús víztartalma megnövekedhet, hígabbá válhat. Bizonyos termőhelyeken nagyon hirtelen változások állhatnak be a szőlő savtartalmában is.

 

Október

A szüret után – a pincében zajló munkálatok mellett – a legfontosabb annak a földterületnek a megtisztítása, ahova telepíteni szeretnénk. A kipusztult tőkéket ilyenkor gyökerestől szedik ki a földből, és a talajt ekkor készítik elő a hiányok pótlásához.
 

November

Az őszi szántással fellazítják a talajt. Vannak olyan termelők, akik a vesszők nagyját már ilyenkor levágják, és a klasszikus metszési időszakra már csak a finom igazítást hagyják. Hogy az oltványt védjék a téli fagyoktól, a tőke köré földet halmoznak. Ilyenkor az összes talajt vissza kell hordani, amit a lejtőkről az előző időszakban esetleg lemosott az eső. A nedvkeringés alábbhagy, és a tőke tavaszig nyugalmi állapotban van. A hajtások fás szerkezetűvé válnak, és vesszőket képeznek, a levelek és kacsok helyein pedig embrionális rügyek (szemek) jelennek meg.

December

A novemberi munka folytatása zajlik.