Ilyenkor a talaj fizikai-kémiai tulajdonságai nagyon erősen tükrözik az alapkőzet jellegzetességeit. Ha ráadásul a talajtakaró vékony, a szőlőnövény gyökerei – főként másfél-két évtizednél idősebb telepítésekben – elérik az alapkőzetet, és a tápanyagfelvétel egy része már ebben a szintben zajlik. Ilyenkor a kőzet a vízháztartásra, a talaj és a fölötte lévő légréteg klímájára is egyértelmű hatást gyakorol.
Kőzeteknek nevezzük azokat a földkérget alkotó, természetes képződményeket, amelyeket meghatározott ásványok többé kevésbé meghatározott arányú elegye alkot. A kőzeteket hagyományosan három csoportba soroljuk: magmás, üledékes és metamorf kőzetcsaládokba.
A magmás kőzetek a földköpeny forró anyagából, a magmából válnak ki, lehűlés és kristályosodás révén.
A mélységi magmás kőzetek, pl. a gránit több kilométer mélyen, a földkéregben rekedtek meg és kristályosodtak ki. A vulkáni kőzetek a felszínre kiömlött és itt megszilárdult lávából képződtek. Magas kovasavtartalmú vulkanit pl. a riolit, közepes kovasavtartalmú (neutrális) az andezit, még alacsonyabb kovasavtartalmú a bazalt.
Az üledékes kőzetek tengeri vagy szárazföldi üledékgyűjtőkben képződtek, ülepedés révén. Ülepítő közegük elsősorban a víz, de a szél is jelentős szerepet játszhat, pl. a futóhomok vagy a lösz esetében. A törmelékes üledékes kőzetek anyaga részben a környező kőzetek lepusztult málladékából halmozódott fel. Szemcsenagyság, illetve cementáltság alapján osztályozzuk őket (például kavics-konglomerátum, homok-homokkő, kőzetlisztaleurolit, agyag-agyagkő).
Fontosak viszont a vízben élt élőlényekből kialakult biogén üledékes kőzetek, közöttük különösen a mészkő és a márga, amelyek tengeri növények és állatok szervetlen vázából jöttek létre. A törmelékes üledékes kőzetek között a kavicsok, homokok kémiailag viszonylag inaktívak, az agyagos kőzetek viszont számos hasznos ionban gazdagok.
A metamorf kőzetek (vagy kristályos palák) magmás vagy üledékes kőzetek nagy nyomáson és/vagy hőmérsékleten átalakult, átkristályosodott változatai. Az átalakulás mértéke szerint megkülönböztetünk kisfokú (pl. agyagpala, metahomokkő), közepes fokú (pl. csillámpala) és nagyfokú (pl. márvány, gneisz) metamorfózist. A kristályos palák – fajtájuktól függően – igen gazdagok lehetnek a legkülönbözőbb fémionokban.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
