A pálinka öl, a vodka butít, a sör nyomorba dönt. A borral viszont tovább élhetünk?

A középkorban még kevésbé foglalkoztak a bor kedvező egészségügyi hatásaival, mint ahogy az általános higiénés viszonyok is messze a mi igényeink alatt voltak. Pedig már akkor szembetűnő lehetett, hogy a szerzetesek valamilyen oknál fogva jóval tovább, közel kétszer annyi ideig élnek, mint az apácák. A történészek számára sem volt egyszerű megfejteni a rejtélyt, minden kétséget kizárólag nem is állíthatjuk, de igencsak valószínű: a borivás nyújtotta meg a szerzetesek életét. A korban a férfiak számára természetes volt a mai embernek talán megdöbbentő mennyiségű bor elfogyasztása is, míg a nők – különösen az apácák – nem lehettek ilyen torkosak. Nem csupán a bor részegítő hatása miatt, de afrodiziákum jellege miatt sem fogyaszthatták, ezért folyadékként kizárólag vizet vettek magukhoz. A víz akkoriban a mai mércével mérve sokszor elfogadhatatlanul szennyezett lehetett, így egyértelmű, hogy a vízivó apácák jobban ki voltak téve a megbetegedés kockázatának, mint a derék borivó barátok.

 

Persze az antiszeptikus hatás nem az alkoholtartalomból adódik, mint ahogy a bor egyéb kedvező tulajdonsága sem a szesztartalomnak köszönhető. A mangán, a magnézium, a szőlő héjának ballasztanyag-tartalma, a különböző savak, illetve vitaminok miatt a rómaiak és a görögök is gyógyszerként használták. Bár orvosságnak nevezni persze túlzás, az vitathatatlan, hogy a bor segíti az emésztést, az izom- és szívműködést, de jótékony hatással van az idegrendszerre is. Legismertebb tulajdonsága az érrendszerre és a vérképződésre gyakorolt kedvező hatása; nem ritka az az orvos, aki betegének vörösbort ajánl akár vérszegénységre, akár az érelmeszesedést megelőzendő.

Gondolhatnánk, hogy ennyi jó tulajdonsággal más alkoholféle nem veheti fel a versenyt. Pedig ha alaposabban utánajárunk, kiderül, hogy a sörnek ugyancsak kedvező hatása van az emberi szervezetre. Aki küzdött már vesekővel, tudhatja, hogy bizony az orvosok is melegen ajánlják (de persze hidegen az igazi), a sörben lévő élesztőnek pedig vízhajtó hatása van, így vértisztító is. Szólhatnánk a vitamin- és ásványianyag-kombinációról, amely a szervezet enzimaktivitását fokozza, de említhetnénk az emésztést elősegítő tulajdonságát is. Egyszóval: ugyancsak egészséges italról van szó.

Az égetett szeszek előnyös tulajdonságainak már rövidebb a listája. Említeni szokták a pálinkák fertőtlenítő hatását, és az egyes gyógynövényes italok sajátos összetevőiből eredő kedvező tulajdonságokat, ám az egészséges életmód szószólói ritkán védik meg a rövidital becsületét.

Hogy miért tartja magát az álláspont, miszerint aki bort iszik, teljesebb és hosszabb életet élhet, mint a sörös vagy rövides italozók? Nos, a kulcsszó a mértékletesség. Az alkoholizmusba fordult borivás bizony már közel sem támogatja a szervezet élettani folyamatait, a daganatos és májbetegségek kialakulásához, egyeseknél szívizom-károsodáshoz vezethet.

A borivásnak viszont felénk nagyobb, kialakultabb a kultúrája, többen vannak, akik esténként beérik egy-két pohárral, mint azok, akik egy-két kupicánál megállnak. A kulturált borivást a média is támogatja, önálló műsorok foglalkoznak ezzel a kiváló itallal, míg a sörreklámok inkább az alkalmi italozáshoz vagy a fiatalos bulizáshoz kötik a reklámozott termékeket. Mivel a mértékletes borivásnak becsülete, hovatovább arisztokratikus színezete van, a bor kedvező hatását is többen élvezhetik.

A borosok tehát azért élnek tovább, mert többen vannak, akik mértékletesen fogyasztják. Hogy a 120 éves hölgyet, Jeanne Calment idézzük, akitől megkérdezték, minek köszönheti igencsak szép korát: „Olívaolajjal főztem, az ételhez mindig ittam egy pohár vörösbort, és leszoktam a dohányzásról.”