Bár sokan Görögországhoz, Athénhoz kötik, a bor története valójában nem egyetlen városban, és nem is a klasszikus görög világban kezdődik.
Bár sokan Görögországhoz, Athénhoz kötik, a bor története valójában nem egyetlen városban, és nem is a klasszikus görög világban kezdődik.
Portugáliában járva ezúttal nemcsak a tájat és a borokat, hanem az espumantékat is felfedeztem. Hét palackon keresztül mutatom meg, mennyire sokszínű és alulértékelt a portugál pezsgők világa – az Atlanti-parttól Bairradáig.
A borvilágban kevés kérdés hangzik egyszerűbben annál, mint hogy melyik a legidősebb szőlőfajta. Azonban, ha válaszként egy névre és egy konkrét évszámra várnánk, akkor az már nem is olyan egyszerű.
A húsvét az ízek ünnepe: a böjt végétől a sonkás-tojásos fogásokon át a bárányételekig megmutatjuk, milyen borok illenek az ünnepi asztalra — sőt, a locsolással kiérdemelt csokitojás mellé is ajánlunk egy pohárral.
Az amerikai szőlőkabóca nem új Európában, de ma is komoly veszély. Észak-Amerikából származik, és jelenlétét 1958-ban észlelték először Franciaország délnyugati szőlőiben, bár valószínűleg már korábban, szaporítóanyaggal került be. Magyarországon 2006-ban jelent meg először.
A koccintás több mint egyszerű udvariassági gesztus: ősi bizalmi rítus, amelynek gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Ebben a cikkben utánajártunk, hogy milyen ital került – vagy kerülhetett – az ünneplők poharába egy-egy jelentős eseménynél.
A borvilágot nemrégiben egy szenzációs felfedezés rázta fel: DNS-kutatások alapján kiderült, hogy egy szinte elfeledett török szőlőfajta, a kolorko teljesen megegyezik a magyar furminttal.
A szőlőtőke telepítésétől a pohár borig vezető út hosszú folyamat és számtalan döntés eredménye. Az egyik fontos lépés a borász hordóválasztása, amihez rengeteg tudás és tapasztalat szükséges. A borásznak nemcsak a bor tulajdonságaival kell tisztában lennie, de azt is tudnia kell, hogy melyik hordó segíti elő a bor legjobb megjelenését és fejlődését.
Korábbi cikkünk folytatásaként most egy kicsit mélyebbre ásunk a klímaváltozás és a szőlőtermesztés metszéspontján. Ennek a találkozásnak az egyik emblematikus szereplője a solaris: egy fajta, amelynek története egyszerre modern borászati sztori és nagyon is gyakorlati válasz a felmelegedés kihívásaira.
A borvilág évtizedekig úgy bánt a szőlőfajtákkal, mintha kőbe vésett törvény lenne, mi kerülhet egy dűlőbe: ami működik, azon nem változtatunk. Csakhogy az utóbbi években egyre világosabb lett, hogy a természet már nem ugyanaz a kiszámítható partner, mint régen.