Bár a klasszikus zene napjainkban nem örvend akkora népszerűségnek, mint a korábbi évtizedekben, a g-g-g-esz/f-f-f-d hangsor mégis szinte mindenki számára ismerősen cseng. Ez ugye a Sors szimfónia indító dallama. De ha ezt nem is, azt mindenki tudja, hogy ezeket a hangokat üti le egy szeretnivaló bernáthegyi a népszerű vígjáték elején…
A fiatal német zeneszerzőből tökéletesen hiányzott a képmutatás képessége. Nem volt ő rosszindulatú, sem hálátlan, pusztán nem tudott ellentmondani saját belső késztetéseinek: ha álmos volt, aludt, ha éhes volt, evett, ha szomjas volt, ivott – ha nem volt kedve, nem játszott. Reményi, aki ellenben féltette jó viszonyát az ünnepelt muzsikussal és zeneszerzővel, megszakította barátságát Brahmsszal, …
Az voltunk mi egy időben a németek és az osztrákok számára, ami Spanyolország a franciák számára: egy tüzes nép a szomszédból. Ha megnézzük Brahms munkásságát, vonzalmát a magyar népi és cigányzene felé, bizony, helytálló ez a megállapítás.
_1.jpg "Must, verjus, szőlőlé – a szőlő alkohol nélkül")
